http://lena.freeblog.hu/categories/beyond_expression/
lenblogja, fasztudja ki a az a lenabazmeg
posted by kilincs @ 7:28 AM
Saturday, July 08, 2006
Previous Posts
- a formabontasnak is megvannak a hatarai
- osanyak
- parti tegnap
- ronda a harmincas
- en nem a no testet akarom megkurni, hanem a lelket
- mindig csak annyit adj amennyit szukseges
- rajottem, hogy szeretem a noket, megsem vagyok buzi
- uj modszer : L. SZ. P. C.
- zasammenfassung - osszefaszkodas
- hogyishivjak? szopos szaja volt. valami orvostanha...
7 Comments:
http://kilincs.blogspot.com
kilincsblogja, fasztudja kiaza kilincsbazdmeg
gratulálok, rendkívűl színvonalas és értelmes vagy bogaram, menj és folytsd magad savba, egy egész világ jobban járna
imadom magam!
vedtelen vagyok. meztelen testemmel savba merulok es kifolyik a szemem. szar erzes. talan szarabb mint a villamosszek? fasztudja. mar a 47-esen is mindig utaltam a villamosszekeket.
erre a cuccra provokativ retorikat kell hasznalni. schlagfertigkeit. mar csorcsil is megmondta, amikor egy csaj beszolt neki, hogyha a felesege lenne akkor merget rakna a teajab amire o: - ha a ferje lennek meginnam
sajnos keves provokativ retorikat nyomok mostanaban, eleinte a retorika alapcuccokat kell elsajatitanom. az is el fog tartani egy kis ideig. a provokativ retorikat talan ujra el kellene kezdenem. jo lehet cocky and funny-nak. meglatjuk. a frankfurti pua-ktol talan kapok uj cuccokat es ez lehet hogy inspiralni fog
http://lena.freeblog.hu/categories/beyond_expression/
Dies ist der Zwischenspeicher von G o o g l e für http://lena.freeblog.hu/categories/beyond_expression/ nach dem Stand vom 16. Juli 2006 19:34:29 GMT.
G o o g l es Cache enthält einen Schnappschuss der Webseite, der während des Webdurchgangs aufgenommenen wurde.
Unter Umständen wurde die Seite inzwischen verändert. Klicken Sie hier, um zur aktuellen Seite ohne Hervorhebungen zu gelangen.
Diese Seite im Cache bezieht sich eventuell auf Bilder, die nicht länger zur Verfügung stehen. Klicken Sie hier, um nur den Text im Cache anzuzeigen.
Um einen Link oder ein Bookmark zu dieser Seite herzustellen, benutzen Sie bitte die folgende URL: http://www.google.com/search?q=cache:ukD2TriuE4oJ:lena.freeblog.hu/categories/beyond_expression/+&hl=de&gl=de&ct=clnk&cd=1
Google steht zu den Verfassern dieser Seite in keiner Beziehung.
blog * archívum
beyond expression bejegyzései
érzelmi egyenletek II.
Hogy tudnám eldönteni, hogy az nekem jó, vagy sem? Mások szerint jó lenne. Szerintem sok is, és egyben kevés is. Félreérthető a legtöbb mozdulat, ott is, és itt is. Az ablaküvegen látni lehet a másik tekintetét, és zavarba ejtő, ha kiderül, mi kerül a figyelem központjába. Ráadásul nem is a megszokott felállás lenne, nem ehhez szoktam hozzá, ő más valamiben, nem csak külsőségekben. Így még nem ismer, én pedig csak a szavai által, az pedig közel sem ugyanaz. Mindig abból alakul ki valami, amit én nem akarok? Szeretem megerőszakolni magamat, vagy csupán a jótól tartom távol magam? Ha még a látatlan szem is igent mond, az talán jelent valamit. De olyan idióta! Na, jó hallgatok Allahra, és nem kezdem én a háborút, és a Mecsetben sem fogok fegyvert.
2006. 04. 07. 23:16 * beyond expression * nincs komment
belső helyzetjelentés
Egy hosszú nap, cseppnyi elégedettség, tervek, vágyak, időpontok, találkozók, érzések, a jövő ismerete a felszínen ezek úsznak az elmém vizén. A felszín alatt pedig nehezen megmagyarázható fáradtság, reménytelenség, elégedetlenség, beletörődés, bánat és mégis sok-sok remény lapul. Kezdem reálisan látni azt, amit kell, tudom, mit kell tennem, és megpróbálom meg is tenni. Ehhez pedig megtaláltam a leghatásosabb módszert: Van egy zavaró személy, akinek ez sikerült, kétlem, hogy ép önbizalommal át tudnám vészelni, ha ez nekem nem sikerülne. Nevezheti bárki bárminek, de ez egy ösztönző dolog, számomra most az a lényeg. Nem akarok sokat, csak azt, hogy észrevehető legyen a javulás, és, hogy legalább azt lehessen értékelni, hogy az utolsó körökben belehúztam. Ma csak erre gondoltam, de már következik...
2006. 04. 07. 23:14 * beyond expression * nincs komment
fiúk az életemből
„Nem jöttél fel, ezért gondoltam írok”
’PICIM = Picture Instant Messenger’
„...tűzoltó legyél. Én még nem is láttam női tűzoltót. Tudod, az a szexi
tűzoltós kantáros cucc jól állna neked!”
„nem tehetek róla! ez van.”
’igen te is:) nem is gondoltam még bele ebbe’
„Egyezzünk meg egy döntetlenben.”
"ez nem is rock, ez inkább country”
„nem mintha?!”
’tüdőbaj’
„szeretném, hogy amikor hazaérek végre, valaki várjon”
„mi mikor leszünk ilyenek?- egy hónap múlva”
’first kiss, first delusion’
’rükverz, cseresznyefa, almafa, diófa, babafa… hangyák utálata’
2006. 03. 31. 21:34 * beyond expression * nincs komment
it cannot fail to be seen
"Most az ablaknál állsz, nézed a holdfényes udvart. Én most végeztem a munkával. Nem sok minden van rajtad, csak egy selyem hálóing. Csendben mögéd megyek, és átölellek, a nyakadra adok egy csókot. felsóhajtasz... érzem feszes combodat kezeim között... de valami olyan dolgot érzek ami arra késztet, hogy most mégsem lenne jó ötlet tovább folytatni. Adsz egy csókot, ami úgy hat, mintha örökké elbúcsúznál, és súgnád, hiányozni fogsz.. a nyakad, a vállad."
2006. 03. 31. 20:13 * beyond expression * nincs komment
de a fekete konfetti idilli, azt bármikor szórhatod.
Amikor eléred az elérhetetlent és megérinted a mégérinthetetlent, rajtakapod magad, hogy a levegő csupán az mi eddig élt, s minden más halott. A halál után a gyász él, de hiába való hisz a holt lelket vissza nem hozza, ám még a mézet is megkeseríti, s a falakat koromfeketévé festi. E falak között kell élned míg a gyászt érzed!Így már kétlem hogy kéred. Én köszönöm, nem kérek.
De a fekete konfetti idilli, azt bármikor szórhatod.
2006. 03. 27. 22:05 * beyond expression * nincs komment
beyond expression
Titokban kategóriákba sorolom a bejegyzéseimet. Van egy kategória, aminek a beyond expression nevet adtam. Minden érzést, ami bennem rejtőzik most, jelenleg ez az egyetlen kifejezés tud megfelelően leírni, de azért mégis megpróbálom, hátha sikerül.
Van úgy, hogy az ember okkal vagy ok nélkül elveszti az irányítást az elméje és az érzelmei felett. Márpedig ha a kormányos nem áll a helyén és nem kormányoz, a hajó idegen, veszélyes vizekre sodródik, s egy erősebb vihar egy olyan hajót, aminek kapitánya tétlen, könnyű szerrel tönkretehet. Cseppet sem kellemes érzés az, amikor úgy érzed, hogy a nagy- nagy hajót, aminek eddig egyedüli kapitánya és irányítója voltál, most egy aprócska kis csónakban követed, s az húz maga után. Olyan érzés, mintha valaki helyetted használná a kezedet, a te beleegyezésed nélkül, s te nem tudnád felülbírálni az ő akaratát. De talán az írja le leginkább, mintha a gondolataid egy cenzúrázott részét egy lepellel takarták volna le, s azokhoz csak pillanatokra, igen halvány emlékként tudnál hozzá férni. Ez márpedig nem elég, csupán a szellemi vegetáláshoz.
De miért történhetett ez velem? Az elmém egy ilyen védekező mechanizmussal reagált volna a dolgokra, amik ott nyüzsögtek a fejemben? Ezzel akart figyelmeztetni, vagy megleckéztetni, mert amíg tisztán láthattam volna a dolgokat, nem láttam? Később csupán azt éreztem, hogy valami nincs rendjén, és amint tenni szerettem volna ellene, szinte leblokkolt az agyam és képtelen voltam bármiféle szellemi tevékenységre, vagy olyan hirtelen elaludtam, mint még soha. Lételemem, hogy gondolkodhassam a világ legapróbb dolgain is, hogy értelmezzem, vagy feldolgozzam azt, tehát -utólag kissé ironikus mosollyal írom- kész katasztrófaként sújtott le rám a működésképtelenség. Nem is jöhetett volna jobbkor, mint amikor nem csak az élet apró részleteiben kételkedtem, hanem amikor az élet monumentális kérdéseire adott eddigi válaszaimban megingott a hitem.
Ma már megelégszem, azzal hogy többségében enyém vagyok, és inkább kezdem felépítgetni magam, ahelyett hogy a múltat bolygatnám. Újra és újra felteszem magamnak a kérdéseket, amelyekre a választ akarom tudni, amelyek által meglelem a végleges kiutat ebből a nyomasztó világból, azért, hogy egy még nyomasztóbb és főként álnoksággal, képmutatással, érdektelenséggel és közönnyel teli világba jussak vissza. Bármennyire is jó lehet a tudatlanság áldott állapotában, nekem mégsem felel meg, mert hiszem, hogy nem ennek kell itt lennie, és nem ez a végleges állapot, és hogy egyetlen porszemként mindnyájan képesek vagyunk alakítani a jövőt. Ezért kell a saját jövőmet is felelősen alakítanom. Tudatosabban és okosabban, mint eddig. Számítóan, de nem más kárára (már ha a számítót értelmezhetjük pozitív fogalomként).
És nem utolsó sorban el kell fogadnom valamit, amit talán soha életemben nem fog sikerülni: a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy én szeretném, meg kell tennem mindent, azért hogy a legjobbat hozzam ki a legtöbb élethelyzetből, de mindent nem tudok megváltoztatni. Vannak helyzetek és kapcsolatok, amik egyszerűen el vannak könyvelve.
De mégis van egy kis szórakozása Valakinek az emberi életekkel. Akadályokat állít fel, amelyeket vagy mindennap átugrunk, és azok könnyebben bevehetőbbek lesznek, vagy egyre magasabbat kell ugranunk, és végül csődöt mondunk, de fenn áll az a lehetőség is, hogy egyszerűen nem akarunk küzdeni, elfogadjuk, azt hogy annak úgy kell lennie, ahogy Valaki kiszabta és nem éri meg szembeszegülni, sőt okosabb, ha megelégszünk azzal, amink van.
2006. 03. 27. 21:21 * beyond expression * nincs komment
a természet ereje
Olyankor mindig beindulok, félbehagyom azt, amit épp csinálok, és elképzelem, milyen lenne, ha ott lennék, és szabad és szárnyaló lehetnék. Leírhatatlan érzés az, amikor vonzz magához, nem tehetek semmit. Van bennem félelem is, mert bármilyen váratlan fordulat bekövetkezhet, és nem tehetek semmit ellene, mert ki vagyok szolgáltatva neki. Azt tesz velem, amit akar, mert már ott vagyok. Finoman megölel és irányít. Ilyenkor nem lát senki, tehát nincs akadály, bármi megtörténhet. És ha meglátják... nem látnak többet, csak egy lányt a patak mellett az őrjöngő szélben.
2006. 03. 12. 17:00 * beyond expression * nincs komment
miért?
Miért kell ennek az örökös viszálynak lennie az emberek közt a Földön? Miért nem kezelhetjük az embereket úgy, ahogy megérdemlik? Miért nincs joga az embernek ahhoz, amihez valójában van? Miért nézik le a színes bőrűeket a fehérek, és azok a feketéket? Miért szánják egymást az emberek? És miért nem a béke, a nyugalom és a harmónia uralkodik? Minek kell még történnie ahhoz, hogy rájöjjenek az emberek: Nem jó, ahogy élünk!
Hazudunk, lopunk, gyilkolunk, csalunk, bántunk, gyűlölünk, kihasználunk, félrevezetünk, és még sorolhatnám tovább...
Önzőek az emberek, mindenkit csak a saját jóléte érdekel, van, akit csupán a ma, de van, akit az elkövetkezendő pár év, mindkét típus elvesz, azért hogy neki legyen. Hiszen tényleg így működnek a dolgok, mint a homokóra, olyan két ember kapcsolata. Az egyiktől elveszik azt, ami a másikat gazdagítja. A világ változik, de ez örök idők óta így folyik, amióta egyes emberek "értékesebbek" lettek, mint mások (persze ez nem valódi, csupán kézzelfogható érték) Szörnyű belegondolni, hogy én is ilyen vagyok. Fel akarok emelkedni, de eközben lehet, hogy olyantól veszem el a lehetőséget, aki értékesebb nálam.
Hát igen, olyan emberek mutatják a példát ma mind a médiában, mind az élet bármely területén, például a parlamentben is, akik nem méltóak, arra hogy megmutassák, miként kell élni.
Minden 7 éves már el van rontva. A szülei egyedi módon, saját, általuk elfogadott elvek alapján nevelik, majd bekerül az iskolába ahol 20- 30 ilyen nevelési forma találkozik. Lassan megmutatkoznak az ellentétek, de ritka eset hogy itt egymás hibáit javítanák (nem a többi kis elsősnek kellene ezt), inkább egyre mélyülnek ezek az ellentétek, amik legkésőbb gimnáziumban meg is mutatkoznak. A fiatalnak már kialakult véleménye van a világról egy kis burokban, ami a szülők véleményéből áll. De az ifjú valakink véleménye túl szúrós, s egyszer kilyukad a burok, mint egy léggömb. Itt kezdi igazán megismerni a világ szúrós élőlényeit, a kaktusz és a csalán mellett a torz embert is.
2006. 03. 07. 17:56 * beyond expression, phrasing * nincs komment
Lélekerősítő gondolatok
"Ha kilépsz az ajtón, húzd be az állad, emeld fel a fejed, szívd tele a tüdődet, idd magadba a napsugarakat, üdvözöld barátaidat mosollyal, és add bele lelked minden kézfogásba.
Ne ijesszen, hogy félreértenek, és nem vesztegess egyetlen percet sem arra, hogy ellenségeiden gondolkozz! Figyelmed arra irányítsd, amit tenni akarsz, és vágj bele, tedd meg első lépésedet célod felé.
Gondolataid időzzenek a nagyszerű dolgokon, melyeket szeretnél megvalósítani. Ahogy aztán óra követ órát, nap napot, tapasztalni fogod, hogy öntudatlanul is megragadod a lehetőségeket melyek közelebb visznek célodhoz. Így nyeri ki a korallállatka is a dübörgő hullámokból azokat az elemeket, melyek művének építéséhez kellenek...."
"Érdemes túl komolyan venni az életet? Ha a reggel nem hoz számunkra új örömöket, ha az este nem hozza meg az új reményeket, érdemes felöltöznünk és levetkőznünk? Ragyoghat rám a mának sugara, ha a tegnapon rágódom? Vagy netán láthatom és befolyásolhatom azt, ami nem látható és nem befolyásolható- a még meg nem született holnapot?"
"Vannak, akik nem dolgoznak, és az ország nem büszke rájuk. Lenne munkájuk, de ők a lebzselést választják. Senki sem szereti őket, és a mindig elfoglalt világ nem vesz tudomást létezésükről. Ezért döntsd el, ki akarsz lenni, mit akarsz csinálni! vedd le a kabátod, gyűrd fel az inged ujját, és porfelhő jelezze, hogy csinálod a dolgod. Minél elfoglaltabb vagy, annál kevesebb lesz a gondod, annál édesebb lesz álmod, annál örömtelibbek lesznek szabad napjaid, annál elégedettebb lesz a világ veled."
"Isten nem a kitüntetéseidet, nem is az okleveleidet fogja nézni, hanem azt, milyen hegek vannak rajtad."
2006. 03. 06. 16:03 * beyond expression, phrasing * nincs komment
újráz és megújráz
Ez nem igazságos! Az élet reprodukálja önmagát, mert vannak, akik nem változnak? Nem lehet egy másik ember ugyanolyan, mint a másik, így a vele való kapcsolat sem lehet ugyanolyan. Tehát maga az ember viszi tovább azokat az elemeket, amikből megszületik, azaz kiválasztódik az új egyén. Ez nem helyes, hiszen így nincs különbség az emberek között, csupán annyi ő már egy másik személy, aki hasonlít arra az 5-6 másik egyéniségre. Ez egy bizonyos pontig elfogadható, ám amikor az új szerzet egyéni hatáskörén kívüli dolgok nem változnak az sok szempontból negatív jelenség. Ennek szövődménye lehet sok probléma félreértésekkel, féltékenykedésekkel és fájdalommal egyetemben. Persze ez csak akkor lehetséges, ha az ember ugyan az marad, mint aki korábban volt. Ez csak akkor történhet meg, ha nem képes változni. Ilyen ember pedig nincs! Mindenki változik, ha észreveszi, ha nem, azonban így nem nyer értelmet az elméletem, és okok nélkül maradok. Tehát a tanulság az, hogy az illetőnek némiképp változni a kell - bármely kis idő folyamán- a tapasztalt élmények következtében, emiatt ami állandó az a kontaktus, vagy viszony, amit az újabb és újabb jövevénnyel létesít. És hogy mi ebben a nem igazságos? Így miben különbözik két partner? Semmiben.
2006. 03. 05. 08:48 * beyond expression, phrasing * nincs komment
mit mondhatnék neki?
Leültünk beszélgetni. Azt mondta bármi megtörténhet és bármikor. Mindezt úgy mondta, mintha feltételezte volna, hogy én érzem azt, amiről ő beszél. Elmondta, hogyan kell elengedni, és mit nem szabad tenni. Elmondta, hogy döntsek, hogyan teszek, mert gyötörhet még a bűntudat. Neki fájni fog nagyon, és lehet hogy nekem is. Egyszer mindenki elérkezik erre a pontra. Nem mentem el, hogy ne érezhessem. Most érzem, annak ellenére, hogy nem mentem el. Rosszul döntöttem. El kell, hogy menjek, mert még megtehetem, de lehet, hogy már nem sokáig. De mit mondhatnék neki? A szívem mélyén annyit, hogy viszlát.
2006. 02. 28. 21:10 * beyond expression, feeling heart * nincs komment
hülyeség a blog írás
Hülyeség ez az egész blog írás. Nincs értelme az egésznek, mivel meg kell válogatnom a szavaimat. Nem írhatok le bármit következmények vagy kelletlen gondolatok nélkül. És miét van ez így? Mert egy hazug világban élek-élünk. Mind az emberi kapcsolatok, mint az ember teljesen eltorzul. Tudom kontrollárni magamat, mégis az utóbbi hetekben, sőt hónapok óta nem vettem észre ezt magamon. Ha a világ nem lenne olyan amilyen, biztos vagyok benne, hogy olyan kis tiszta lélek lehetnék, mint a romantikus regények egyszerű és abszolút tiszta alakjai. De így nem vagyok képes rá. Külső szemlélőként látom azt, ahogyan változom. És mivel nekem ez a változás nem tetszik ezért az árral szemben úszom. Ez persze nehéz, de nem lehetetlen, mert egyszer csak megfordul a szél, amit én fordítottam meg! És akkor van értelme mindennek. Már szélcsend van. Ez is eredmény. Lehet, hogy nem is akkora hülyeség egy blog írása. Például találtam egy egészen jót: levee
2006. 02. 26. 19:40 * beyond expression, feeling * nincs komment
hatás
Megszédültem ma párszor. Jól esett.
2006. 02. 22. 18:10 * beyond expression, feeling * nincs komment
Vouge menthe
Elkövettem egy bűnt, de ez olyan finom és nőies és színtelen szagtalan és finom.Nem olyan , mint a többi , ami büdös és rossz ízű, ezért azt hiszem nem is akkor bűn.Ez olyan mintha traubit iszogatnék kóla helyett... tehát lényegében nem is iszok, csak iszogatok, legalábbis nem abban az értelemben , mint más. Szóval szívom is, meg nem is!!
2006. 02. 20. 16:27 * beyond expression, feeling * nincs komment
én a bál napján
" Egy szál bugyiban ülök az ágyamon. Hideg van, vagy meleg. Pontosan nem tudom, melyik. Biztosan csak annyit tudok, hogy ez számomra nem a megfelfelő hőmérséklet. Egyszer fázom és libabőrös a testem minden egyes porcikája, máskor pedig forróság önt el és folyik rólam a víz. Harmadik órája van ez így.Élvezem, hiszen érdekes figyelni, hogy a rossz lázmérő miatt kimutathatatlan lázam milyen játékot űz a testemmel. "
2006. 02. 18. 18:08 * beyond expression * nincs komment
invisible
Post a Comment
<< Home